A "South Dakota" projekt vér és küzdelem árán született együtt a hasonlóan elnevezett "Indiana", "Massachusetts" és "Alabama" csatahajókkal. A tengerészeti parancsokság egy kemény szükségleti listával ellátott kérést nyújtott be a mérnököknek a hajó jövőjére - szükséges volt, hogy ne csak páncélt adjanak hozzá a hajóhoz, egy nem normál páncélöv elhelyezésével, hanem a hajózási sebesség megtartására, és a normál 35.000 tonnás vízkiszorításra is. Továbbá a Washington Egyezmény öröksége magával hozott rengeteg technológiai korlátozást, közöttük egy tengerészet számára hagyományossal: a hajó szélességének korlátozásával, hogy átférjen a Panama Csatornán. Ezen felül, a fűtött belső helyzet miatt kevés idő maradt a tervezési munkálatokra és a hajó megépítésére. Lehetséges, hogy ezek a bénító feltételek egy váratlan ihleti motivációt adtak a mérnököknek, mert hamarosan a csatahajó - ami aztán az idejének legsikeresebb csatahajójaként került be a történelembe - kihajózott.
Ekkor már a tengerészeti összecsapás a Japán Birodalom és az Egyesült Államok között érdekes fordulatot vett. A japán tengerészeti parancsnokság képtelen volt alkalmazkodni az új háborús feltételekhez; az ország még mindig idejétmúlt harci taktikákat alkalmazott, és a parancsnokság a csatákban inkább a szuper csatahajóknak kedvezett, mint pl. a Yamato és Musashi. Ezzel ellentétben, az US katonai vezetők, tökéletesen tisztában léve egy repülőgéphordozó flotta előnyeivel, rájöttek, hogy a csatahajók fő funkciója a hordozók és az ellenséges megerősített pozíciók bombázásának védelme. A "Massachusetts" tökéletesen beleillett a stratégiába.
A Massachusett szolgálata eléggé sietve és dinamikusan indult. A kiképzés befejezése előtt már Észak-Afrika partjaihoz küldték, ahol a támogató csapatokkal együtt részt vett a franciák Casablanka-i támadásában, és szembeszállt a még elkészületlen, de ennek ellenére igen veszélyes francia csatahajóval a "Jean Bart"-al. Egy sorozat sikeres Földközi Tengeri küldetést követően, 1943 Februárjában a Csendes Óceáni hadszíntérre helyezték át.
Egy nagy hordozó flotta tagjaként, a Massachusets részt vett a japánok erősen védett Truk-i bázisa elleni támadásban, ami akkoriban egy fő támaszpontja volt a japán flottának. Ennek a nagyszabású műveletben több mint 300 repülő, több kereskedőhajó és csatahajó veszett oda. 1944 Októberében, a Massachusets részt vett az Okinawa-i támadásban és nem sokkal az után a híres Leyte öböl beli csatában, ahol a Yamato első lövése eldördült. A háború végéig a csatahajó a támadó erők élvonalában maradt; 1945 tavaszában a Massachusetts támogatást nyújtott a repülőgéphordozó erőkek az Iwo Jima és Honshu-i támadásban utána pedig a 3. flotta tagjaként részt vett a Tokyo elleni támadásban. A háború után 2 évvel, a neves csatahajó tisztelettel tartalékos állományba került, majd 1965-ben a történelmi tanácsnak lett átadva és elhelyezve a Fall folyó torkolatánál emlékműként.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése